Közlemény

A Magyar Igazság és Élet Pártja október 23-án megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén, melyre a viharos idő ellenére a Jobbikhoz hasonlóan néhány százan gyűltek össze. A kormánypártok központi megemlékezése mellett a Hősök terén és a Dózsa György úton tartott megemlékezést méltatta legnagyobb figyelemre a vihartól sújtott főváros. A média a parlamenten kívüli pártok ünnepségeit egységesen elhallgatta, ezért a nyilvánosság nem értesülhetett arról a történelmi ajánlatról, amelyet Nagy Tibor pártelnök tett a 2018-as választásokon induló cca. 400 pártnak.
A MIÉP-rendezvény megakadályozására a kormányoldal az elektromos áramot szolgáltató ELMÜ révén avatkozott be, az utolsó pillanatig azt a látszatot keltve, hogy biztosítják az áramot. Végül a munkaidő lejártával az ELMÜ a Rendőrség engedélyénél alacsonyabb rendű és saját dolgozói által is feleslegesnek és más esetben nem kért iratoknak a hiányára hivatkozva megtagadta az áramszolgáltatást. Mindezen nemtelen és a nemzeti ünnephez nem illő, továbbá a megszólított 400 párt és ezernél több civilszervezet tagjait és támogatóit mélységesen sértő eljárás ellenére a rendezvény zavartalanul lefolyt.
Történelmi Igazságtételi Lista felállítását javasolja a MIÉP annak érdekében, hogy a rendszerváltáskor remélt célok érdekében az Országgyűlésbe jutva a kis pártok ne csupán hangjukat tudják hallatni, hanem harminc éve várt érdemi döntéseket hozzanak. A bejutás láthatóan nem elegendő, a nemzet összefogására van szükség a pártállam titkosszolgálatai által kitalált és levezényelt rendszerváltás meghaladásához.

 

 

Az alábbiakban mellékeljük Nagy Tibor MIÉP elnök beszédét és annak felvételét.

2017. október 26-án.

MIÉP Elnökség

FELVÉTEL: MIÉP HŐSÖK TERE OKTÓBER 23.

 

Hölgyeim és  Uraim !

Kedves   Barátaim  !

Mi, a Magyar Igazság és Élet Pártja tagjai, támogatói és szimpatizánsai ünnepelni jöttünk össze ma, 2017. október 23-án.

Ünnepünk lényegét három szóban foglalhatom össze: heroizmus,   radikalizmus   és tragikum. E három szónak az értelmét  magunkkal  kell  vinnünk  nem csak  a  mai napon, hanem egész életünk során.  A heroizmusnak a magyar történelemben  komoly hagyományai  vannak,  gondoljunk  a  nemrég  megszólalt déli harangszóra, ami bennünket  a  Corvin-közben  tartott  megemlékezésünkön   ért.

Körbe jártuk a várost és minden  szent  helyen  a  Corvin-köztől  a  Széna  térig   leróttuk   kegyeletünket  a   hősök és mártírok előtt.      A déli harangszó emlékeztet bennünket   1456   diadalára  a   török   ellen.  Nincs ennél   időszerűbb üzenet akkor,  amikor  az  iszlám  ismét támad, és előőrsei megérkeztek Magyarországra.  Az 1456-os diadal közvetlen  kapcsolatban  van  1956-tal,   hiszen  Hunyadi   János  testi és szellemi ereje mellett Kapisztrán János jelentette a lelki erőt, és ő pontosan ezen a napon, október 23-án halt meg 1456-ban.  Átadta a stafétát az 500 évvel később érkező   forradalmároknak.      Az a félezer év nem telt nyomtalanul, hiszen szabadságharcaink során Bocskai István, Báthory István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és Horthy Miklós neve fémjelezte nemzetünk olthatatlan szabadságvágyát.

Ellenségeink azt szokták mondani, hogy a magyarok minden szabadságharcukat elveszítették,  de  én  azt  mondom:  minden  szabadságharcunkat  megnyertük  annyiban, hogy  eleink  hősies  küzdelméből  erőt  merítettünk,  mint  ahogy  ma  is  azt  tesszük,  és biztosak  lehetünk  abban,  hogy  a  magyar  nép  addig  nem  nyugszik,   amíg   ki   nem vívja   szabadságát.   Társaink ebben a katalánok,   baszkok, írek, skótok,             dél-tiroliak,  és  részeseink  a  felvidéki,  kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyarok, akikkel  együtt  kell   kivívnunk    a  magyar  nemzet   teljes   szabadságát.

A második nagy fogalom , a heroizmus után,  aminek  az  értelmét  ma meg kell világítanom: a radikalizmus. A KGB és a CIA évtizedek   kutatásával állapította  meg  a   radikalizálódás fokozatait. Ezek a demoralizáció,   destabilizáció, válság, zavargások és forradalom.   A demoralizáció, azaz  az  erkölcsi  értékvesztés   a Rákosi-Kádár   rendszer  óta   folyamatos,   gondoljunk az államvallássá tett istentagadásra, vagy a „tiéd a gyár, lopd haza” mozgalomra, amit országunk vezetői és kitartottjaik ma is gyakorolnak.       Mindenki ismeri Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Leisztinger  Tamás  és  sok  más   köztolvaj    nevét.

Az erkölcsi züllést követő destabilizációban  az   ország   széthull, ennek is tanúi vagyunk.  Az emberek nem bízhatnak egymásban, a  rosszak   még   több bűncselekményt   követnek  el,  a  jók pedig úgy érzik, magukra maradtak,   egyedül vannak.   Ezt követi a válság,   amiben   most   nyakig   benne   vagyunk, nem  kell  ismertetnem  az oktatás, az egészségügy, a népesedés-elvándorlás kérdéseit, melyek   megrengették   társadalmunkat.    Azt   is   tudjuk,   ha nem sikerül megállítanunk ezt  a   folyamatot, zavargások és akár forradalom is következhet, amire a jelenkori politikai    szereplők  közül  egyedül a  Magyar   Igazság és  Élet   Pártjának  van  mélyreható elemzése azon egyszerű okból, hogy rajtunk  kívül egyetlen  radikális  párt sem maradt, pedig   korábban   azt   hittük,   hogy   többen   is  vagyunk.

A magyar embernek lélegzetet vennie is csak radikálisan lehet, más szavakkal azt is mondhatnám,  hogy  egész  történelmünk során  ki  akartak  irtani  bennünket, és  ez   most is így van.   Statisztikák, tények és adatok tömege igazolja állításomat:   a   nemzetpusztító  erők  1956-ban  és  ma   is ugyanazok.  Nem   a   külső ellenségre kell  elsősorban   figyelnünk,  hanem  a  belsőre, amely több mint száz éve megkaparintotta országunk kulcspozícióit. Ezeket az elvtárs-urakat seprűvel  és   nádpálcával  kell   kizavarnunk  az   Országházból, és ha másképp nem megy, székestől  kell  kicipelnünk  őket !

A  Szovjetuniónak kapóra jött 1956 nemzeti elégedetlensége, mert éppen előtte egy évvel kellett kivonulnia Ausztriából, és soron volt a magyarországi kivonulásuk is. Az elvtársak olyannyira elvetemültek, hogy már évek óta egymást akasztották föl, ahogyan Rákosi tette  Rajk Lászlóval 1949-ben, és arra is emlékezünk, hogy 1956. október 6-án milyen díszes újratemetést rendeztek a kommunista tömeggyilkos Rajk Lászlónak.

A nép elégedetlensége egyre nagyobb lett, – akárcsak most – és gyökeres változások váltak elkerülhetetlenné – akárcsak most –, amit az elvtársak nem vettek észre – akár csak most.  Az orosz megszállás folytatásához  vált  elkerülhetetlenné  a  népelégedetlenség meglovagolása. Hányszor megtörtént  a  szemünk előtt az elmúlt évtizedekben, hogy a  nép  jogos  elégedetlenségére  olyan választ  adtak,  amivel  a  népnek még rosszabb lett.

Pontosan ez az alapja ma a  Kádár-nosztalgiának, mert miközben vallattak és akasztottak, gondosan ügyeltek arra, hogy a népnek munkája és kenyere legyen. Észre kell vennünk, hogy a mostani tolvaj politikai elitnél még a primitív  Kádár-kommunisták is magasabb szinten álltak, mert ők nem pusztítottak ki országrészeket, nem vitték haza a teljes nemzeti vagyont és nem törekedtek a magyarság teljes kiirtására!   Ez persze nem jelenti azt, hogy  visszasírnánk őket, sőt:  mostani  fiaikkal,  unokáikkal  együtt  kell őket elzavarnunk mindet! Lengyelország ebben a kérdésben is előttünk jár, ők az állampárt kiszolgálóinak hatalmas nyugdíját visszavették, és ma már csak átlagnyugdíjat kapnak.  Kövessük őket!                         Kényszerítsük ki a luxusnyugdíjak eltörlését, és adjuk azt a legszegényebb nyugdíjasoknak!

A maival kísértetiesen egyező 1956-os médiában a szovjet tankok rendfenntartóknak voltak nevezve, a Vörös Hadsereget pedig a törvényesség őreinek mondták a rádióban és újságokban.  Fasiszta  ellenségről   beszéltek,   ugyanúgy,   mint ma. 1956  leverői és   utódaik  manapság bennünket csúfolnak fasisztának, ezért tisztáznunk kell valamit.

Nem az számít, hogy mit mondanak,  hanem  az,  hogy ki mondja. Tapasztalatból tudjuk,  hogy  az igaz jó magyar embereket akkor is és most is fasisztának nevezik, ezért ha tőlük halljuk, le kell fordítanunk: a  fasiszta  azt   jelenti,  igaz  jó  magyar   ember, és ettől fogva nem kell szomorkodnunk miatta.

Ejtenünk kell pár szót a Nyugatról is, mert akkor is és most is téves nézetek terjednek róla. Akkor azt mondták, hogy Amerika és Nyugat-Európa szemben áll a Szovjetunióval. Tudnunk kell, hogy a II. világháborúban szövetséges Amerika és Szovjetunió még az ’56-os forradalmunk kitörése előtt megegyezett, hogy a szovjet zónán belül Amerika semmilyen módon nem fogja megakadályozni a katonai beavatkozást.

Akkor Amerika és Nyugat-Európa elárult bennünket,  mert  miközben  a  Szabad Európa Rádión  keresztül  uszítottak, az  amerikai  elnök  és külügyminisztere  naponta biztosította szovjet kollégáit a be nem avatkozásukról. Itt a Hősök terén és a  Dózsa György úton pedig a megtévesztett emberek várták az amerikai gépek érkezését, ahogyan a rádióban ígérték.    Ne  legyenek  illúzióink,  az  amerikai  Liberátor,  azaz    felszabadító repülőgépek  nem  szabadságot,  hanem  globális  rabságot  jelentenek  számunkra.

A Szovjetunió és a Nyugat  nem  csak  háborús  szövetségesek voltak  Magyarország ellen, hanem számos közös vonást fedezhetünk föl bennük: a hagyományos értékek nemtisztelete, a hagyományos társadalmak lerombolása és a hagyománytisztelő ember elpusztítása ma is szándékuk. A  mai   világ   középpontjában  a  fogyasztó áll,  és   aki  nem akarja a  génmanipulált  élelmiszerüket  fogyasztani, aki  nem  akar  a tömegmédia ostobaságainak  hitelt  adni, aki   nem   akar   az  általuk kitalált  politikai rend működtetésében részt venni, azt minden eszközzel háttérbe szorítják, megsemmisítik!

 

Tisztelt Ünneplők!

Azért kell fölvennünk a sárból 1956  lyukas zászlaját, mert  mi  vagyunk az   egyetlen hiteles  örökösei 1956-nak! Mi   vagyunk  a  meggyötört, tönkre  tett   és pusztulásra  ítélt  magyar   nép!    Mi vagyunk az egyetlen politikai erő,  amely hitelesen tudja felvállalni és tovább tudja vinni az örökséget. Sokan mondják, hogy gyengék  vagyunk,  hiszen   szemben áll velünk egy világuralmi küldetéstudattal rendelkező globális  hatalom , mérhetetlen  pénz, mérhetetlen  távolságok, mérhetetlen hadi és   ipari  erő,  és  mérhetetlen  nagyságú  legyőzött tömeg.

Mindettől nem kell megijednünk.        Ennek a  hónapnak a végén van a reformáció 500. évfordulója,  ami  a  mai  napon  Luther  Márton  szavára figyelmeztet bennünket, aki egyedül állt ki a világ minden gonoszságával szemben. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!”  kiáltotta   Luther,   és  nekünk  is   meg kell értenünk: ha  az  igazság  mellett állunk, nincs   szükségünk   fegyverre, tömegre, és győzelemre, mert mindaz meglesz, ha van igazságunk!

A globális hatalomnak azért kell elbuknia, mert hazugságra épül. Gondoljunk a Szovjetunióra, a  világ   legnagyobb országa, a világ legerősebb hadserege,  a   világ   leggonoszabb   eszmerendszere.   És mi lett belőle?   Semmivé vált.

A mai Oroszország keresztény alapokon  ellensúlyt  jelent  a  sátáni   mélységekbe  zuhant   Nyugatnak,   megtagadta   vörös múltját, és igyekszik menteni az európai értékeket.  Azt  azért  tisztáznunk  kell,  hogy   Oroszországgal  a   megbékélésnek feltételei  vannak.

Meg kell, kövessenek bennünket az 1849-es szabadságharcunk leverése,  az   1919-es  és 1945-ös kommunista rendszer behozatala és az      1956-os szabadságharcunk leverése miatt.   A szép szavak nem sokat jelentenek, jóvátételre  van   szükség   Magyarország   kirablásáért,  de  nem úgy,  ahogy  Jelcin  idején  tették,  amikor  néhány kommunista  felhizlalásával  letudták  a  szovjet  tartozásokat.  Nem  is  úgy,  ahogyan  a jelenlegi rendszer  teszi,   amikor   a   világon  eladhatatlan  orosz  atomerőmű befogadásával  kötelezi  el  Magyarországot  a  kezelhetetlen  atomenergia  mellett.

A világhatalmak másképp gondolkodnak,  mint  az  európai  népek. Mi átlátunk a szitán, észre vesszük, ha befolyásolnak, meg akarják változtatni a véleményünket.    A magyar ember nem fogékony a propagandára, sem náci, sem kommunista változatában! Elutasítjuk a  propaganda  jelenkori   formáját,  a   politikai korrektséget, amikor a zsidót nem lehet zsidónak, a cigányt cigánynak neveznünk, ahogyan ezer éven át tettük.  Elutasítunk mindenféle tudatipari módszert.

Ahogy alapító elnökünk, Csurka István mondta: „Se  nem   jobb, se nem bal, keresztény és magyar!” Ma is ez a jelszavunk, ma is ki  merjük  mondani,  hogy  a  világ sorsát a Tel  Aviv – New York tengely határozza meg, és ma is kimondjuk, hogy ezt a globális  terrort  ugyanúgy  fel  fogjuk  számolni,   ahogyan térdre kényszerítettük   1956-ban  a  világ  legerősebb  hatalmát.  Nem kellenek évtizedek ahhoz,  hogy  a globális  rend  önmagát felszámolja, és ehhez mi itt és most az első koporsószöget beütjük.

Jelképes a hely,  ahol állunk, itt  van   mögöttem a Homokóra, melyet hatalmas közpénzen  állítottak föl, és   amely   természetesen  nem   működik.

Megállt az idő Budapesten, és   ennek  emlékhelyén  állunk.   Pedig az időt  nem   lehet visszaforgatni,   nem   lehet   megállítani és nem lehet semmilyen módon befolyásolni, még egy száztonnás monstrummal sem.  Ugyanezen a téren állt Sztálin szobra,   amit 1956 -ban  a   felkelt   nép   ledöntött,  és  ezzel  nagyot  fordult  az idő  valódi kereke.

Nekünk le kell döntenünk minden akadályt !  El  kell szakítanunk minden rabláncot ! Szabaddá kell tennünk Magyarországot !   Erre szerződtünk. A heroizmus és a radikalizmus után   megmagyarázom a tragikum értelmét.  1956-nak sokkal több áldozata van, mint   velünk   igyekeznek    elhitetni.

Nem tűnt föl senkinek,  hogy   ma  is  ugyanazokat  a  számokat  mondják  a kivégzettekről,  börtönbe  zártakról  és  a  határon  túlra  üldözöttekről,  mint amit a Kádár-rendszer alatt mondtak?   Ez nem véletlen. A Kádár-rendszer még  nem ért  véget,  és  azt  a  rendszerváltást nekünk  kell elkezdenünk.  Emlékezünk arra, hogy az 1989-es Nagy Imre újratemetésnél négy vezető  állta  körül a  koporsót: Szűrös Mátyás, Medgyessy Péter, Pozsgai Imre  és Németh Miklós.  Most ne beszéljünk arról, hogy Nagy  Imre  az NKVD besúgója  volt  Vologya néven, mert ez ma már nem újdonság.  De kérdezem 2017-ben, melyikük öröksége vihető tovább?    Tovább vitte azt az örökséget  Antall József,  Horn Gyula, Orbán Viktor  és Gyurcsány-Bajnai,  meg  a  többi   szélhámos?

Értsük meg: egy és ugyanazon rendszerről van szó Rákositól a mai napig, és az vállalhatatlan.   A jelenkori   államvezetés a 2018-as választások után, július elsején kívánja nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, ami azt jelenti, hogy 2018-ban is ügynökökre, izraeli-magyar kettős állampolgárokra és más besúgókra szavazhatnak mindazok, akik  a  Parlamentben   ülő   pártokra   szavaznak.

A parlamenten kívül pedig 400 pártra van osztva a magyarság ereje annak érdekében, hogy  lehetőleg  egy  se  kerüljön  be.

Történelmi alkut javaslok ennek a 400 pártnak, és az ezer civil szervezetnek: állítsuk  föl az Igazságtételi  Közös Listát, jussunk be az Országgyűlésbe és hajtsuk végre a rendszerváltást !

Ha nem ezt tesszük, négy évre eltolódik a lehetőség, ám az alatt a négy év alatt a pusztítás visszafordíthatatlanná válik.

1956 tragikumához hozzá tartozik a  gyermek hősök, a pesti srácok életáldozata. Mansfeld Péter  ma is itt lehetne közöttünk, de csak a testvére jöhet el.    A forradalom alatt a  Széna   téri   ellenállóknak   fegyvert   szállított, ő  vezette   a   teherautót amelyen Piros László belügyminiszter villájából lopott fegyvereket   vittek   a   szabadságharcosoknak. Legnagyobb akciója Vekerdi Elek rendőr törzsőrmester lefegyverzése volt,  akitől  a  második kerületi Mártírok útján elloptak egy Pobjeda személyautót, amit egyébként a hatóság korábban egy magánszemélytől foglalt le. Úgy is mondhatnám,  hogy  Mansfeld   Péter visszalopta azt a Pobjedát a hatóságtól. 1958. január   29-én  egy  év  börtönre  ítélték,    a büntetést három évre felfüggesztve.

Domokos József , a  Legfelsőbb Bíróság elnöke  továbbította  a  Kádár Jánostól  és  Biszku  Bélától  kapott  parancsot:  „Elvtársak! Mi, a Magyar népköztársaság bírái vagyunk, a proletárdiktatúra bírái, akiknek kötelességük,   hogy   a   proletariátus   államát   erősítsék   és   annak  minden ellenségét,   aki   a   proletárforradalomra   kezet   emel,   kíméletlenül   megsemmisítsük!”

A  népi  demokratikus  államrend  elleni  szervezkedés  miatt  Mátsik György ügyész 1958. november 17-én Mansfeld  Péterre  halálbüntetést  kért,  amit  a  bíróság   helyben hagyott.  Megvárták,  amíg  a  gyermek   betöltötte   18.   évét  és   akkor   végezték   ki.

Az ítélet-végrehajtáson jelen  volt  Guidi  Béla,  a tanács elnöke, Balogh  János  fogalmazó,   Doktor   János ügyész,    Fáber   Viktor   bírósági orvos,  Szabó Ernő börtönorvos,    Sárközy Tibor főhadnagy,   Csúcs Mátyás ítélet-végrehajtó, Karácsonyi Sándor ítélet-végrehajtó segéd és Fülöp István ítélet-végrehajtó segéd. Mansfeld Pétert 9 óra 22 perckor kezdték el kivégezni.                                                         A jelenlévők követelték:  „Lassabban!   Lassabban !”    A   hóhérok   13   percig elhúzták a haláltusát.

 

Az   ítélet-végrehajtás   során   felmerült   orvosi   költséget,   100   forintot   kifizették.    A    felsoroltak   a    legmagasabb   nyugdíjat   kapják   ma   is, aki   ágyban és   párnák   között meghalt közülük, annak utódai örökölték nem kis vagyonukat.

Mátsik  György  vérügyész  ellen   néhány  éve   még együtt tüntettünk budai lakóházánál az egyik parlamenti párttal, amely ma már a nevét sem mondja ki, és eltávolodott   a  nemzeti   radikalizmustól.     Biszku   Béla   tömeggyilkos   belügyminiszter  perét  a   miniszterelnök   utasítására   a   pártérdek   alá rendelt ügyészség és bíróság addig húzta, amíg ágyban és párnák között békésen elszenderült.  Ez  egyben  azt  is  jelenti, hogy  a  diktatúra  minden  gyilkosa, tömeggyilkosa menlevelet  kapott.

 

Kedves Barátaim!

1956 tragikuma mindannyiunkat kötelez.    Fel kell állítanunk a forradalom és szabadságharc  valódi  tényeit,  adatait  feltáró  intézetet  és  nyilvánosságra kell hoznunk az  áldozatok  valódi számát !    Véget  kell vetnünk  ennek  a  velejéig romlott rendszernek,  amit 1956  leverői  és  bosszúállói   működtetnek. Három szóról beszéltem, 1956 heroizmusáról,  radikalizmusáról  és  tragikumáról. Mindhárom kötelez bennünket,  hogy   megfogyatkozva   és   megtörve,   de az igazságot föl nem adva folytassuk a küzdelmet! Ha Isten velünk, ki ellenünk ? !  Győzni  fogunk!

Teremtsünk olyan Magyarországot, ahol a tisztességgel végzett munka után tisztességes bért tud kapni, aki tisztességesen dolgozott.

Teremtsünk olyan Magyarországot, ahol, aki megbetegszik, azt a legkorszerűbb feltételekkel és a legkorszerűbb eszközökkel kezdik el azonnal gyógyítani.

Ahol az orvosok az ápolók is   tisztességes   és   megbecsült   bért   kapnak a munkájukért és nem   kell  külföldre   vándoroljanak,   hogy  hosszú távú terveik lehessenek.

 

Ahol a rendőrnek a bűnözés felszámolása a feladata és nem a plakát tépése.

Teremtsünk  olyan  országot,  ahol a politikus nem veri át naponta a választóit, ahol  nem az győz, aki nagyobbat hazudik, hanem aki valóban elkezdi végre Magyarország felemelését.

A Magyar Igazság és Élet Pártja a  Parlamentbe  kerülés   küszöbén   áll.   Egyedül nekünk van történelmi programunk. Egyedül mi ajánlunk minden tisztességes pártnak történelmi szövetséget.

Egyedül mi tudjuk kimozdítani a történelem megállított időkerekét.  Adjátok  tovább  ezt  a  hírt  és  küzdjünk  együtt a  végsőkig!

Se nem jobb, se nem bal  !  Keresztény  és   magyar !

 

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: